Szürkén támad a hold, és madár énekel
két fehér kéz alatt a kedves madaram...
A fénytelen szobámban, barnás holdfénybe vonva,
míg siklott ujja, úgy tűnt, csodálatossan szép a lányka.
Vértelen szomorú szép szívünknek virága,
mást se látva, talán sírtunk is, én s ő...
Minden hang szerelmek sebét gyújtotta lángra...
-A leányka kedves volt és megértő.-
A csillagos ködökre tárt erkély ajtaján
egy szél a belátható rétekről belibbent...
Sok- sok felfoghatatlant kérdezgetett a lány,
s én felelgettem néki sok-sok vallomást.
Gasj
|