Ember
Ember, oly sokszor leírtam már e szót Ember, ki tűzbe, sárba, s mélységbe hatolt Ember, kit nem értettem ritkábban soha Ember, kinek az jó szülője gyakran mostoha
Ember, ki elhagyhatta bűnt, s a férgeket Ember, kinek az élet kíván boldog életet Ember, kit megérint egy ébredő sugár Ember, ki a hajnalában másikra talál
Ember, ki a csókok ízét érzi szüntelen Ember, kinek fáj, ha véli, mikor hűtelen Ember, kinek tudattalan más számít elébb Ember, ki a sárból újra víztükörre lép
Ember, kit a Nap küldött e fojtó köd alá Ember, kinek lelkét egybe csillag másolá Ember, ki felelős a minden tettekért Ember, kiben a gyűlölet már rég aludni tért
Mert ember az, ki látva kér, de kérve újra lát Mert ember az, ki az igazságban is megtartja szavát Ember az, kit egy pillanat már magával ragad Ember, ki a halál után is embernek marad
|