"A kulcs zörren halkan a zárban
Villany gyúlik az apró szobában
Ijedten rebben a lány szeme
Közelebb lép hozzá kedvese.
Riadt madárként bújik mellére
Könnye fátylat von csillogó szemére.
- Ne fényben! - kérlel csendes szava
Arca elszánt s mégis tétova.
Az első csók már sötétben csattan
S megannyi követi, zihálva, halkan.
Aztán a kéz, mely utat keres
A bőrre tapad zsákmányt szerez...
A sötétben világlik két fehér halom
S a lány hangja szól: Gyere... Akarom!
A ruhák már szerte, ők ágyba esnek
Össze fonódnak a forró testek.
A halk neszekbe egy sikoly vegyül
Vágyó ölük egymásnak feszül.
Egy apró vércsepp útjára szalad
Követi ömlőörömkönny-patak.
A szobában elalszik a két gyermek...
Gyermekként jöttek - felnőttként mennek..."
|